Zarándokút

2016. szeptember 28-án, a kora reggeli órákban az egyház hívó szavára, útra kelt Dombóvárról egy lelkes kis csapat, a bukovinai székelyek leszármazottai, és más, hozzájuk csatlakozó hívők. Útközben, a székelyek lakta falvakban megállva, létszámunk 86 főre duzzadt. A határon átkelve, első nagyobb pihenőnket Máriaradnán tartottuk, ahol a Maros völgyében, Lippa városka közvetlen szomszédságában meglátogattuk a Partium legnagyobb búcsújáró helyét. Temploma a magyar Mária-kultusz egyik kiemelkedő helyszíne, a Dél-Alföld legfontosabb Szűzanya-kegyhelye volt, száz évvel ezelőtt még egészen eddig elért az alföldi magyar nyelvterület pereme. Ismert és híres búcsújáróhely, többek között a kunszentmártoni zarándokok számára is, akik a trianoni békediktátumig minden év pünkösdjére zarándokoltak el gyalog Máriaradnára. Az ő bőkezűségüket őrzi máig a kegytemplom 14 stációsképe, valamint a templom közelében található Szent Rókus szobor is Megcsodáltuk a 18. századi hatalmas, kéttornyú barokk műemléktemplomot, mely háromhajós kialakítással, két magas toronnyal magasztosan uralkodik a dombtetőn, hirdetve a kereszt oltalmát. Felcsendültek himnuszaink, és ezt meghallva, nemsokára érkezett egy szerzetes, aki mélyreható előadást tartott a kegyhely történetéről. Sziklavonulatok és kanyargó utak vezettek a Székelykő (1128) és Ordaskő (1250) sziklavonulatának szűk völgyében: megragadó környezet egy különös világban, ahol a Székelykőnek köszönhetően a Nap látszólag kétszer kel fel, nyári időszakban napfelkelte után rövid időre eltűnik a Székelykő mögött. Jellegzetes házak, a főtéren az ortodox templom és az unitárius templom fogadott. Megérkeztünk Erdély legnyugatibb székely végvárába, és egyik legszebb falujába, Torockóra, amely az erdélyi faluturizmus egyik legfontosabb központja. Ezer éves hagyományokat őriz „magára hagyatva, körülvéve elhanyagolt, messze visszaesett idegen népfajtól” (Jókai). Az ízletes és bőséges vacsora után nagymányoki társaink szép versekkel, népdalokkal adták meg az alaphangot, majd megjelent Illés Tibor barátunk a hegedűjével, és éjfél utánig tartott a mulatozás, szerenádozás Torockó utcáin. Reggel ünneplős viseletünket felöltve, szívünkben áhítatos várakozással gyülekeztünk és indultunk az Erdélyi fejedelemség egykor oly gazdag, virágzó fővárosába. Nagyenyeden átutazva emlékeztünk az egykor nagyhírű református kollégiumra, amely alapítójának neve után ma Bethlen Gábor Kollégium, és ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Például innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára. A Bethlen Gábor Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.
1980. szeptember 29-én püspöki rezidenciáján háromnegyed kilenckor, miközben másodikat harangoztak a Szent Mihály-napi búcsúra, meghalt Márton Áron püspök. 2016. szeptember 29-én, ugyanebben az órában elindultak a székelyek, hívei és tisztelői a gyulafehérvári székesegyházban megtartott ünnepi megemlékezésre. Elmondani nem lehet, milyen érzés volt megérkezni, a várat megkerülve, a Nyugati Károly kapun bevonulni a Szent Mihály székesegyházba. Itt található Márton Áron püspök sírhelye, ahol most összegyűltek a Kárpát medence magyarjai, hogy ünnepi megemlékezés keretében, hamvait a székesegyház déli mellékkápolnájába helyezett új kőszarkofágban megáldják, boldoggá avatásáért közösen imádkozzanak.  A sétálóutca tele volt fiatalokkal, és meglepetten kérdezgették egymástól: kik ezek, honnan jöttek, mit ünnepelnek, miért itt? Mi pedig elkezdtük énekelni a Boldogasszony anyánk katolikus zsoltárt, hogy ha valaki egyáltalán megérti közülük, megtudja honnan érkeztünk. Az érseki székesegyházban ma is láthatók a Hunyadiak síremlékei, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai. Altemplomában erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik. Szomszédságában áll az erdélyi fejedelmek egykori 15. századi palotája, a püspöki palota és a Batthyáneum, melyet gr. Batthyány Ignác erdélyi püspök alapított 1794-ben. 55.  000 kötetes könyvtárának kódexei világhírűek. Az egyik latin nyelvű kódexből került elő a harmadik legrégibb összefüggő magyar nyelvemlék, a gyulafehérvári sorok 1310-ből.
A 11:00 órától kezdődő ünnepi szentmisén Miquel Maury Buendia érsek, bukaresti apostoli nuncius főcelebrálásával tisztelgő megemlékezésen került a koporsó leleplezésre. Köszöntő beszédet mondott Jakubinyi György érsek; Kovács Gergely, a boldoggá avatási eljárás vatikáni posztulátora; a Kormány részéről Soltész Miklós államtitkár úr. Az ünnepségen megjelentek állami tisztviselők, erdélyi és anyaországi egyházmegyék püspökei, főpapjai, papjai, papi növendékek és tízezer hívő.  A nap megfogalmazott gondolata: Áron püspök arra lett kiválasztva, hogy igazságoknak őre legyen, üldözötteknek védelmezője, és népének jó pásztora. Összegezve mindent, elmondhatjuk, hogy lélekemelő, de ugyanakkor szívfájdító utazásunk volt. Jókai Mór: Egy az Isten regényéből olvastunk idevonatkozó részleteket. Lelki szemeink előtt láttuk az abrudbányai vérengzést, a zalatnai napokat. Vadregényes tájak – vészterhes történelmi múlt. Őseink innen elűzettek, mi mégis visszajövünk, üres épületeinket betöltve. Mindannyian más emberként érkeztünk haza, amolyan katarzisként élve át ezt a napot.
Fotók: Jánosi Emőke