Kodály Zoltán halálának 50. évfordulója

2017.11.18.

A beszámolót írta: Jánosi Emőke

A bukovinai székelyek emlékműsora Kodály Zoltán halálának 50. évfordulója tiszteletére. Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke köszönti az egybegyűlteket a Sebestyén Gáspár, Lőrincz Gergely és Koller Mártonné festményeiből nyílt kiállításmegnyitón. A Völgység Népdalkör és a Nagymányoki Székely Dalkör bukovinai dallamokkal kedveskedett a közönségnek, majd Ignácz Lili aranyos meséjével és élethű előadásmódjával kápráztatta el a nézőket. Sebestyén István előadásában Kodály 1914-es istensegítsi gyűjtését idézi elénk. Lőrincz Gergely könyveiről, életútjáról is mesélt, Kóka Rozália pedig összegyűjtötte a székelyeik nagy találkozásait a Mesterrel ( “Történeteim Kodály Zoltánról”) Az Érdi Székely Népdalkör előadásában ismét Kodály gyűjtéséből kaphattunk ízelítőt: Virágok vetélkedése (istensegítsi Várda Nyisztor Balbina énekelte fel Kodálynak).„Magyarország szélén vagyon egy almafa” (Bíró Balázsné Hadikfalva 1914); Katona vagyok én, ország őrizője(Nyisztor Bertalanné).

A Kisdorogi Székely Népdalkör bukovinai szerelmes dallamokkal tisztelgett Kodály Zoltán emléke előtt. A népdalcsokor első gyöngyszemét Balla Péter gyűjtötte Józseffalván, az adatközlő, Kovács Andrásné Erzsi volt. Várda Nyisztor Balbina Istensegítsen énekelte Kodálynak a „Tavasz, tavasz, szép ződ tavasz”, Szőcs Ambrus Anna pedig a Józseffalván a Kerek utca, szegelet kezdetű népdalt, Antal Andrásné és Csibi Sebestyénné dalait vették magnószalagra Zenetudományi Intézet népzenekutatói. Kétyi Székely Népdalkör előadásában hallhattunk ebből egy összeállítást. A Csátaljai Székely Népdalkör összeállításában a Kodály nyomdokán haladó odaadó nemzedéknek is kifejezi háláját (Domokos Pál Péter, Balla Péter, Kiss Lajos, Sebestyén Ádám) Nem szokványos találkozása is volt Kodály Zoltánnak a bukovinai székelyekkel – Salamon László, Németh Kálmán könyvéből meséli el, hogy 1938-ban, a 34. Eucharisztikus Világkongresszuson mintegy 200 bukovinai székely hívő is megjelent, és orgonista hiányában az egyik ünnepi rendezvényen maga a Mester játszott. A Cikói Székely Népdalkör dallamai elvittek az aldunai székelyek közé, aztán vissza, Bukovinába és szerteszét a nagyvilágba, ahol bukovinai székely él. A fellépők és rendezők főhajtással adóztak az élőkép előtt és meggyújtották az emlékezés lángját, majd közösen elénekelték nemzeti imáinkat.


Fotók: Jánosi Emőke