Felvidéki kirándulás 2016

Beszámolót írta: Jánosi Emőke

Történelmi Magyarország kirándulássorozat: Felvidék Gyöngyszemei

  1. június 27 – július 1.

Kicsit elszorul az ember szíve, amikor átlépi a szlovák határt, és egymás után tűnnek fel az egykori magyar városok. Első megállónk a Rozsnyó melletti Betlér, ahol a történelmi Magyarország egyik legnagyobb épségben fennmaradt, eredeti bútorokkal berendezett kastélyát látogathattuk meg. Az Andrássyak egykori vadászkastélyában berendezett páratlanul gazdag enteriőr kiállítás mellett a régió egyik legszebb kastélyparkja tette teljessé az élményt, meglepő módon ez a kastély teljes berendezésével, eredeti szépségében megmaradt.

Második nap Eperjesre érkeztünk, ahol a városnézés során megtekintettük a Szent Miklós-kegytemplomot, majd a Mária oszlopot, amely a helyi hagyomány szerint Caraffa vérpadjának helyén áll. A mellette lévő kollégiumban tanult Thököly Imre, Kossuth Lajos, tisztelegtünk emléktábláik előtt. A Városi múzeumban nagyon gazdag, látványos kiállítás fogadott, helytörténeti, felvidéki népművészeti, természettudományos anyagokból. Rövid gasztróprogram után indultunk Kassára. A Fő téri Szent Erzsébet templomban megkoszorúztuk Rákóczi és hű társainak sírját, elénekeltük a himnuszt. A Dóm melletti Orbán torony, a szökőkutas Színház, a város főterén még számos épület őrzi egykori nevezetes lakóinak emlékét, többek közt Bocskai, Andrássy palota, egykori vármegyeháza, a Lőcsei ház építészeti remekművek, különösen kedves látvány szemünknek és szívünknek.  Rákóczi Rodostói házában gazdag gyűjtemény várt bennünket, és végül irodalomkedvelőknek Márai Sándor emlékháza vezetett vissza bennünket a múltba, nagy írónk szobra előtti fotelbe leülve gondolatban megkérdezhettük: milyen is volt a régi város?

Harmadik nap két ősi bányaváros Korompa, és Szepesolaszi régi gótikus római katolikus temploma mellett elhaladva érkeztünk Szepes-Váralja határában, ahol egy gránitsziklán áll a szepesi vár. Büszkén uralja a környezetet Szlovákia legnagyobb vára, most már a világörökség része. Délután a Lőcse– (Levoča) patak völgyében fekvő festői szépségű „fekete város” nagyhírű, árkádokkal díszített Városházájának ódon tanácsterembe ülve szinte láttuk magunk előtt a „fehér asszonyt” átsuhanni, a különlegesen egyedi reneszánsz Thurzó házból. A Szent Jakab plébániatemplom karcsú tornyával a város látképének meghatározó épülete, a hársfából készült főoltár pedig a világ legmagasabb faoltára, melyet Lőcsei Pál mester, később pedig tanítványai készítették.  Itt temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona egyetlen gyermekét is. A Városháza melletti termelői piacon hatalmas, zamatos cseresznyét és mindenféle gyümölcsöt vásároltunk, sétánk során igazi felüdülést jelentett. A főtéren láttuk a 16. századból származó szégyenketrecet, melynek leghíresebb rabja Korponayné Géczy Julianna, a lőcsei fehér asszony volt. Késmárkon az eredetileg gótikus stílusban épült várban, mely hosszú ideig a Thököly család tulajdona volt nem mindennapi kiállításra találtunk a Tátrai Múzeumban. A belvárosban megcsodálhattuk a régi evangélikus fatemplomot (Világörökség része), ahol tilos volt a fotózás, de egy kissé barátságtalan helyi idegenvezető elmesélte nekünk a történetét. Az újban megkoszorúztuk a Habsburgok elleni felkelés vezérének, és a vallásszabadság védelmezőjének, Thököly Imrének a szarkofágját. A Poprád folyó mentén utaztunk tovább a Magas-Tátra kapujában lévő szállásunkra.

Negyedik nap a Garam völgyében látogattuk meg a régi királyi bányavárosokat. Breznó négyzet alakú főtere közepén várostoronnyal, a házai pedig a német bányavárosok jellegzetességét mutatják. (1910-ben 40 ezer lakosából 3000 szlovákot, 1000 magyart tartottak nyilván, a 36 ezer német mellett!) Besztercebányán rövid főtéri sétára volt lehetőségünk, ahol megtudtuk, hogy III. András, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és neje, Beatrix sokat és szívesen tartózkodtak falai között, amelyeket később a török miatt erősítettek meg. Itt tartották Buda elfoglalása utáni első országgyűlést, 1542-ben. 1678-ban és 1680-ban Thököly Imre serege, 1703 őszén Rákóczi kurucai foglalták el. A szabadságharc idején fontos hadiipari központ, a 48-as szabadságharc idején Görgey és Guyon erre vezette a híres téli hadjáratot, amikor is sok bányász – anyanyelvétől függetlenül – lépett a honvédség soraiba, csak 1708 . október 25-én  foglalták vissza a császáriak. A városban a német hagyományok köszönnek vissza, híres szűcs, szabó, varró, ötvös és órásmesterek lakták, virágzott a kereskedelem. 1608 előtt csak német születésűek szerezhettek polgárjogot vagy házat, drágák voltak a belvárosi részek, magyarok és szlovákok nehezen tudtak itt érvényesülni. Találni még régi épületeket, a Mátyás király és Beatrix királyné címerével díszített Mátyás-ház 1479-ben épült, a várfal mellett. A király természetes fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Közvetlenül mellette juthatunk be a katolikus temetőbe, ahol mindmáig sok magyar feliratú sírt találunk. Az Alsó utca 8 sz. épülete a Szumrai-ház, melyben Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet magyar királlyá választották. A Thurzó-ház mindenhol felismerhető késő reneszánsz stílusáról, impozáns homlokzatát sgrafitto, felül pártázat díszíti. A régi vármegyeháza barokk épülete előtt az empire stílusú evangélikus templom, mely 1807-ben épült és tanúja lehetett a besztercei protestánsok harcának a magyar istentiszteletért az első világháború után. A közelben található a régi Radvánszky várkastély, mely híres volt műgyűjteményéről, gazdag könyvtáráról, itt bukkantak a múlt században a Radvánszky-kódexre, mely Balassi Bálint szerelmes verseit tartalmazta. A várkastély Rákóczi-termében volt a fejedelem képe, bútorzata között Wesselényi Ferenc és Széchy Mária, a Murányi Vénusz ágya. Szintén a közelben, Necpálon születtet Lahner György aradi vértanú, aki császári tisztként katonai szolgálatait 1848 tavaszán ajánlotta fel a magyar kormánynak. A magyar nyelvet törve beszélte, a nagyváradi fegyvergyárban ezredesi rangban a magyar fegyvergyártás felfuttatásáért hatalmas szervezőmunkát fejtett ki, ennek következtében a lőfegyvergyártás többszörösére nőtt. Az ágyúkra Zrínyi utolsó hadtudományi munkájának jelmondattá vált főcímét íratta: „Ne bántsd a magyart!” Holttestét Csernovics Péter temesi főispán a hóhér lefizetésével szerezte meg és saját birtokán temette el. 1974-ben csontjai hazakerültek az emlékoszlop kriptájába, melynek felirata: „Buzduljunk a multakon. Élni és halni a magyar hazáért”.  Zólyom vára történelmi emlékekben gazdag, itt halt meg 1667-ben hadadi és murányi gróf Wesselényi Ferenc , a Zrínyi család és a nevét viselő összeesküvésről ismert nádor. Megkoszorúztuk Balassi Bálint emlékoszlopát, aki 1554. október 20-án itt született, első világhírű magyar írónk, aki kilenc nyelven beszélt. Nagyon tudott szeretni, először ő írja le: édes hazánk. Első felesége Dobó Krisztina, de szerelme Losonczi Anna volt, neki írta a Júlia verseket.  1620-ban majd egy évig itt őrizték a Szent Koronát miután Bethlen Gábort augusztus 25-én a szomszédos Besztercebányán tartott országgyűlésen magyar királlyá választották; 1700 évektől az Eszterházy családé. Igen értékes anyag van ebben a kis városkában, gyönyörű reneszánsz kapuk, ajtók, boltívek, régi falfestmények. Szinte csodálkoztunk, hogy a legnagyobb olasz, francia és flamand festők műveit láthattuk a képtárban: Tintoretto, Caravaggio, Rubens, Rembrandt képei néztek ránk a falakról. Elhangzottak olyan feltevések, hogy talán az egykori kastélyok gyűjteményének anyagai lehetnek. Egyik útitársunk végül megvásárolt egy albumot, melyben angolul és franciául leírták, hogy az 1945 után létesített múzeumban a Pálffy, Esterházy kastélyokból elállamosított anyagot láttuk.  Bővebb időt a lenyűgözően szép Selmecbányán töltöttünk: régi belvárosi épületei, az egykori világhírű Akadémia, melyet Mária Terézia emelt az akkori oktatás magas fokára még mindig egyedi látványként vonzza a turistákat régi macskaköves utcájával. A későgótikus Szent Katalin templomban egy értékes Szűz Mária szobor, egy eredeti keresztelőkút és feszület és egy restaurált falfestmény látható, amely az Utolsó vacsora jelenetét ábrázolja. Petőfi emléktáblájánál helyezünk el szalagot az Evangélikus Lyceum falán, ahol Mikszáth Kálmán, Sajó Sándor tanult. Továbbmegyünk a város keleti oldalán emelkedő Scharfenberg-, vagy Kálváriahegy város felé néző oldalán, a három templom és sok apró kápolna alkotta Kálvárián. A felső templomot német, a középsőt magyar, az alsót tót templomnak is hívták, mert búcsú alkalmával ilyen nyelven miséztek bennük. A szóbeszéd szerint azért épült a tótok temploma a hegy alján, mert ők voltak a leglustábbak. Meglátogattuk az Óvár történeti kiállításait, a torony helyiségeiben régi bányász tárgyak, emlékek. Az 1681-ben, reneszánsz és barokk stílusban készült épületből évszázadokon át hívták a bányászokat munkába. A „bakter” a torony első emeletén lakott, ahonnan éjjel két órakor ment fel a jávordeszkából készített kopogtatót megszólaltatni. Negyedóra hosszat, két hangon, előbb lassan, majd gyorsabb ütemben – kétszer egyperces szünettel – kopogott. Ez az ébresztő kopogás a város minden részébe elhallatszott. A Klopacska hangjára kigyúltak a hegyoldalakon az apró bányászházacskák ablakai, majd elindult a völgy irányába a sok száz, pislogó bányamécs – kezdődött a munka. kerülnek megismerésre. Elutazásunkkor útba ejtettük a Leányvárat, más néven az Újvárat is, ahol megismerhettük a dúsgazdag, gyönyörű, de tragikussorsú Rössel Borbála történetét, és az Újvár valódi történetét is. Útközben még egy nagyon nagy múltú, magyar alapítású templom és kolostor épületegyüttest kerestünk fel, a Garamszentbenedeki Bencés apátságot, ahol épp szlovák nyelvű misébe csöppentünk. A közép-európai koragótika egyik legszebb emléke, főkapuja a jáki templom bejáratának szépségével vetekszik. 1075-től áll itt. az apátság alapításáról szóló legenda Géza fejedelmet említi, aki egy vadászat után a Garam partján megpihenve fényt pillantott meg a túlparton. Látomása során arra az elhatározásra jutott, hogy ezen a helyen Szent Benedek tiszteletére templomot emeltet. A király igen nagyvonalúan adományozott a szerzeteseknek birtokokat, több falut, sőt még aranybányát is.

Zárónapunk első megállója Nyitra, régi főutcája ma sétálóutca, kisvárosias, egy-két szintes XIX. századi épületekkel és a Zobor-hegy látványával. A város egyik legrégebbi épülete a barokk stílusban átalakított Szent István templom és a szintén barokk Szent László templom (a király 1095-ben Nyitrán halt meg). A várkapuhoz vezető lépcsősor mellett áll a Fogadalmi pestisoszlop, négy sarkán Szent István, Szent László, Szent Imre és IV. Béla  alakjával. A szépen felújított várban látható a Vazul-torony, ahol Szent István trónkövetelő unokatestvére megvakítva és megsüketítve élte utolsó napjait.

A Vág folyón keresztül indulunk Galánta felé, mely Battyán birtok (Vak Bottyán családjáé). volt, majd 1700 –as évektől az Esterházy családé.  Az állomáson Kodály emléktábla, itt megállunk szalagot elhelyezni, hisz itt élt híres zeneszerzőnk. Kecskeméten született, kiskorában édesapját ide helyezték állomásfőnöknek, a környéken (Alsóbodok, Verebély) kezdte el népzenei gyűjtéseit, a Zobori szokásokat. A központban lévő Esterházy kastélyparkban megkoszorúztuk Kodály Zoltán szobrát, majd indultunk Felsőszelibe, a  Mátyusföld közepén kanyargó Dudvág folyó két partján elterülő egykori Thurzó, Báthori, majd Esterházy birtokra.  Neve az erőszakos 1946-os deportálásokról hírhedt, melyben a magyar lakosságot elvitték a csehországi németek helyére Podbořany és Most környékére munkaerőpótlás ürügyén. 1947-től Magyarországra, főleg Tolna és Baranya megyébe telepítették a még megmaradt családokat, „természetesen” teljes vagyonelkobzás terhe mellett, melyet a helyükbe érkezett magyarországi szlovákok kaptak meg. Szomorú epizódja volt ez a két nemzet közös történelmének, hiszen a lakosságcsere gyakran többgenerációs együttélést szakított meg, hosszú barátságokat cserélt fel gyűlöletre, miközben a „nagy terv” látszólagos haszonélvezője, a csehszlovák kormány sem érte el célját, ugyanis a homogén nemzetállam ábrándját ennyi keserűség árán sem tudta megvalósítani 1947 és 49-között. Az evangélikus gyülekezet templomában Tóth Zsuzsánna lelkésznő fogadott, megtudhattuk, hogyan élnek megmaradt és a diktatúrát túlélő magyar testvéreink. Deákiban (régi oklevelekben Deákmonostor) már kedves magyar közösség fogadott, a falut 1002. esztendőben Szent István király adományozta a szentmártoni (pannonhalmi) bencés főapátságnak. Itt megnéztük a XII.- XIII. században épült apátsági templomot. A deáki monostorban találták meg egy részét a Pray-kódexnek. Az 1192 és 1195 között keletkezett, kézzel írt, rajzolt és festett sacramentarium – szentségek és könyörgések gyűjteménye – részletesen ismerteti a magyar szentek életét és a korabeli liturgiát, forrásul szolgálva a XII. századi magyar kolostorok életének, építészetének megismeréséhez is. Leghíresebb részlete a Halotti beszéd, a legrégebbi összefüggő magyar nyelvű szövegemlék. A temetőben tett látogatásunk után a helybeliek igazi, határon túl megszokott vendégszeretettel fogadtak, és némi frissítő, és helyi vörösbor elfogyasztása után kis mulatozás kerekedett, csak szervezőnk „határozott fellépésének „köszönhetően tudtak elválasztani vendéglátóinktól és útnak indítani bennünket.  Hazafelé tartva Vágsellye belső részében sétáltunk egyet, ahol a városháza falán Feketeházi János emléktábláját láthattuk. A római katolikus templomát Pázmány Péter építtette, s a 2008-ra felújított Thurzó kastélyban a levéltár kapott helyet. Megemlékeztünk a város szülöttéről: a tragikusan fiatalon elhunyt Kaszás Attiláról. Révkomárom hangulata magával ragadott, itt szinte csak magyar szó fogadott, a sétálóutcában mindenhol elfogadják a forintot, és a helyi lakosok szóba elegyedtek velünk. Belvárosi sétánk során Lehár Ferencre, Jókai Mórra, Klapka Györgyre emlékeztünk. A városnézés végét az Európa-udvar zárta: egyedi épületegyüttes, amely Európa egyes vidékeinek építészeti jellegzetességeit mutatja be. Az udvart a három régi városkapu köti össze, a Szent István kapu, a IV. Béla kapu és a Mária Terézia kapu. A Zichy palota belső parkjából nyíló Mátyás kapu, ami a legnevesebb királyunkról kapta a nevét, a várossal közeli érzelmi kapcsolatban van. A kapu az udvar egyik domináns építménye. Alakjával és színeivel Mátyás király korabeli építészetet idézi. Méltó zárása volt ez a városlátogatás és a deáki hangulat felvidéki körutazásunknak.


Fotók: Jánosi Emőke