Dúzs – bortúra a Lehmann Pincészetbe

2016. május 7-én reggel kissé borús időben indultunk Lehmann György pincészetébe, szokásos tavaszi bortúránkra.
Szívünknek oly kedves székely zászlót lobogtatott a tavaszi szellő, és mi jó hangulatban álltunk neki az ebédfőzésnek. Csirkepörkölt készült bográcsban, puliszkával. Körbekínáltuk a vendégek által hozott süteményeket, falatozás közben elkezdődött a kvízjáték: Ki tud többet a bukovinai székelyekről? Egészen jó eredmények születtek, bár 100 %-os teszt nem volt, egy hibapontosból annál több. A könyvjutalmak kiosztásra kerültek, ki-ki örömmel lapozgatott bele a kapott olvasnivalóba. A finom illatok csakhamar betöltötték a dús falusi levegőt, és amíg az ebéd rotyogott a bográcsban, a házigazda által felhozott finom borok mellett, kisebb csoportokban beszélgetett a vendégsereg. A hagyományos téglából épített, fedett kerti kiülő régi, görbelábú fapadokkal ahonnan belátható volt az egész borvidék, igazán kellemes helyszín volt ehhez. Néztük a zöldellő szőlősorokat, amelyekben idén sajnos tetemes kárt okozott az áprilisi fagy, és hallgattuk a madárcsicsergést, sütkéreztünk ebben a kis falusi idillben. Délben leültünk a terített asztalokhoz a rusztikus bútorokkal berendezett ebédlőben és jó étvággyal fogyasztottuk el Horváth József finom főztjét. A gyerekek megnézték a hagyományos berendezést, általuk kevésbé ismert eszközöket: szövőszék, faragott székely bútorok, festett népi kézműves tárgyak. Az emeleti vendégházban is megcsodálhatták a bukovinai székely parasztok használati tárgyait bemutató helyiségeket, az idősebbekben gyermekkori emlékek elevenedtek fel a tarka rongyszőnyegek, mázas cserépedények, hímzett falvédők, varrottas kézimunkák láttán. Sokan úgy éreztük nagymamáink, anyáink házában, szobájában járunk.

Ebéd után meghallgattuk a Hazatérés című CD-t, mely jó alapot adott az újabb nagy megbeszéléshez, a közös emlékek felelevenítéséhez: az én nagyapám is így mesélte, az én szüleim erről beszéltek nekünk. Késő délután sétálva indultunk az autóbuszhoz, és kellemesen elfáradva, de lelkileg feltöltődve érkeztünk vissza Dombóvárra.


Képek az eseményről