Beszámoló – Dúzsi kirándulás – 2015.05.09.

2015. május 10-én reggel gyönyörű napsütésben indultunk Lehmann György pincészetébe. A 36 fősre duzzadt társaság, akik közül 24 fő autóbusszal utazott, megalapozva a jó hangulatot már útközben nagy érdeklődéssel vette szemügyre ezt az autentikus gyöngyszemet, melyet a házigazda hozott létre a dúzsi dombok között meghúzódó kis tanyán.

DSCF4163 DSCF4075

A szívünk megdobbant már a magyar és székely zászlók láttán, melyet a meleg tavaszi szellő lobogtatott, de amikor körülnéztünk, nem győztük csodálni a sok szépséget, amely itt fogadott. A hagyományos téglából épített, fedett kerti kiülő régi, görbelábú fapadokkal igazán kellemes helyszínnek bizonyult egy kis baráti csevejhez, és innen belátható volt az egész borvidék. Nyílegyenes, zöldellő szőlősorok, madárcsicsergés, dús falusi levegő szolgáltatta a hátteret a jó közérzethez. Mikor sikerült elszakadni innen, és elérni a terített asztalokhoz, rusztikus bútorokkal berendezett konyhához, ebédlőhöz már nem voltak szavaink. Szövőszék, faragott székely bútorok, festett népi kézműves tárgyak sokasága vonta el figyelmünket a már készülő ebéd mennyei illatától. Az emeleti vendégházban a bukovinai székely parasztok használati tárgyait bemutató helyiségek egy kissé visszavittek a múltba, gyermekkori emlékek elevenedtek fel a tarka rongyszőnyegek, mázas cserépedények, hímzett falvédők, varrottas kézimunkák láttán. Legtöbben úgy éreztük nagymamáink, anyáink házában, szobájában járunk.

DSCF4085 DSCF4087 DSCF4097

Ezután következett a legnagyobb élmény, a borpince. Hűs félhomály, hatalmas boroshordók és a házigazda utánozhatatlan humora fűszerezte a már amúgy is fokozott jókedvet. A hűs légkörben talán a poharazgatás, talán az ismerkedés utáni nagy beszélgetések hatására megindult az anekdotázás, szálltak a szójátékok, székely viccek. Miután fázni kezdtünk, és mert időközben az ebéd is elkészült (hála szorgalmas szakácsainknak, Horváth Józsefnek és Magyari Péternek) a fehér asztal mellett folytatódott a sztorizgatás.

DSCF4124 DSCF4168 DSCF4121

Ebéd után Dr. Nagy Miklós felolvasott Tánczos Vilmos: Elejtett szavak című könyvéből tréfás részleteket. Akinek nem volt ismerős, az találkozhatott egy csíki székely ember nyelvével és világképével, mert ez a mű utazás Csíkszentkirály és a szerző maroknyi személyes univerzumában. Aki székely, annak régről felfakadó emlékeket, ismerős mondásokat idézett. Pappné László Ildikó Nyírő József: Kopjafák című regényéből olvasott egy részletet, hogy a sok nevetés után azért eszünkbe jusson elődeink sok hányattatása és a nehéz székely sors, melyet viselniük kellett és kell otthonmaradt utódaiknak ma is.

A fiatalabbak elmentek egy kis gyalogtúrára a szépséges természeti környezetbe, a gyerekek legnagyobb örömére. Botokat, növényeket gyűjtögetve, vadnyomokat megfigyelve, sok élménnyel és kellemesen elfáradva érkeztünk vissza.

Ekkor megérkezett a fő-fő hangulatfelelős, Lehmann Tamás és zenekara. Dalolás, tánc és mulatság következett, a házigazda nagybőgőt ragadott, és még a vendégek is kedvet kaptak a zenéléshez. Sajnos hamar elrepült ez a szép nap, indulni kellett haza. Összejövetelünk végén elénekeltük a három székely himnuszt, a kedves vendégfogadóktól érzékeny búcsút vettünk, ők zeneszóval kísértek ki bennünket. És megfogadtuk, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt.

DSCF4123 DSCF4143 DSCF4112