Beszámoló – Családi nap

Dombóvári Civil Szervezetek családi napja

2015. június 6-án reggel szikrázó napsütésben kezdték el a kakaspörkölt előkészítését a versenyzők. 14 csapat nevezett be, és nemsokára csábító illatok szálltak a levegőben.

A Székely Kör mintegy harminc fővel képviseltette magát a rendezvényen. Akik korábban érkeztünk, beneveztünk a különböző vetélkedőkre, hogy pontokat gyűjtsünk és részt vehessünk a sorsoláson. Tekéztünk, végiglátogattuk a résztvevőket:

Dombóvári: Szívklub, Zenész Egyesület, Kutyás Egyesület, Ózon Asztma Egyesület, Vakok és Gyengénlátók Egyesülete, Fekete István Kulturális Egyesület és a Nők Dombóvárért Egyesület. Kitöltöttük a teszteket, válaszoltunk a kérdésekre és megnéztük a gördeszkások produkcióját.

Délben elkészültek a versenyzők remekművei, mi kakaspörköltet készítettünk puliszkaágyon. Szakácsaink Horváth József és Tieger Endre voltak, a puliszkát Rabné Marika és Jánosi Emőke főzte. Jó étvággyal és remek hangulatban álltunk neki az ebéd elfogyasztásának. Hamarosan elkezdődött az eredményhirdetés. Egyesületünk második díjat kapott, és felajánlott egy tortát sorsolásra, melyet a Nők Dombóvárért egyesület nyert meg.

Később mindannyian átmentünk Varga Gábor képzőművész műtermébe, ami mondhatjuk, a nap fénypontja volt. Már a kertben hosszú ideig tudtunk volna csodálkozni e zöld remekműsziget láttán, de a műterem még több csodát rejtegetett. Kiváltságosnak érezhettük magunkat, hogy elsőként láthattuk most készülő szobrát meg eddigi alkotásait. A képzőművész házaspár kis privát szigeten éli mindennapjait, alkotásaikat megtekintve találkozhattunk a magyar irodalmi és egyházi élet nagyjaival. Régi kedves arcok: Tamási Áron, Elek apó, Márton Áron püspök köszönt vissza a grafikákról. Igazi baráti vendéglátásban volt részünk, kedélyes beszélgetésekkel és méltán érezte úgy mindenki, hogy érzelmileg feltöltődve és lélekben megerősödve hagytuk el a műtermet. Egyrészt, mert úgy éreztük, amíg ilyen tehetséggel és népünk, nemzetünk iránti elkötelezettséggel megáldott emberek vannak közöttünk, addig van remény, hogy lesz még művészet, kultúra kis városunkban. Másrészt csodálatos élményben volt részünk, feltárult előttünk a művészek világa, elképesztően jó érzés volt látni milyen környezetben, eszközökkel dolgoznak az alkotók. Leírhatatlan az a hangulat, az elfogódottság, amit az ember érez ennyi festmény, grafika láttán, szinte órákon át el lehetne merülni a szemlélgetésbe.

Köszönet és hála Varga Gábornak ezért a kis csodáért, ami bearanyozta a napunkat és reméljük, többször lesz részünk, illetve lehet része azoknak a kultúraszerető dombóváriaknak, akik ebből most kimaradtak hasonló élményben.